Még hívők is panaszkodnak, hogy a sok munka és feladat mellett sajnálják az időt az imára. Az Úr Jézus sok jót cselekedett / ApCsel 10.10 /: gyógyított, tanított, de nagyon gyakran imádkozott. Volt, hogy az egész éjszakát az Atya imádásában töltötte.  Tehát maga az Úr Jézus életpraxisa igazolja, hogy az ima nem felesleges, s nem kidobott idő, ami arra fordítunk. Az akció és a kontempláció kölcsönösen feltételezi egymást: szemlélődve lehet dolgozni, s dolgozva szemlélődni. Úgy cselekedjél, mintha minden csak rajtad múlna, s úgy imádkozzál, mintha minden csak Istenen múlna!