A Szentírás bemutatja az imádkozó Jézust. Ő annyira meggyőzően fordult a mennyei Atya felé, hogy a tanítványai kérték: taníts minket imádkozni / Lk 11.1 /. De bárki kiválaszthat olyan, számára különösen megszólító evangéliumi helyeket, melyeken elmeditálva közelebb kerülhet az Istenhez. Az Apostolok Cselekedetei számos helyen mutatja be az imádkozó tanítványokat, ezzel is tanúsítva-tanítva, hogy keresztény élet ima nélkül nem létezhet / Josef Sudbrack /.

• Benedek Pápáért

Mester, hol laksz? Gyertek, nézzétek meg! / Jn 1.38 /. Ez az evangéliumi jelenet minden további nélkül imára való meghívásként is értelmezhető. Ugyanis, az Úr Jézus az Atyánál lakik. Nem a földi ideiglenes lakóhelyére hív tehát, hanem az örök Mennyei Atya létébe, létéhez. Az imádság annak felfedezése, megértése, hogy a Szentlélek inspirálásja a Krisztus-követésünket, hogy így velük együtt a Mi-Atyánk szentháromságos közösségében beszélgethessünk! / Julius Angerhausen /.

• Hálából orvosom gondosságáért.
• A bíboros főpásztor szándékára. (Péter atya)
• Daganatos betegséggel küszködő beteg gyógyulásáért.

Mindenki jól teszi, ha figyel arra, milyen testhelyzetben tud a legjobban imádkozni. Van, aki a térdelés alázatában leli az örömét. Megint mások inkább ülve imádkoznak, mert ez a legkényelmesebb számukra, s így teljesen a lelki találkozásra tudnak összpontosítani. Fel-alá járkálva is lehet imádkozni, mert a dinamikus mozgás támogathatja a gondolat lendületét. Persze, a póz csak segítő, a lényeg az Istennel való találkozás / Josef Finkenzeller /.