Az emberi szív mélyén sok tisztátalan, Istennek nem tetsző gondolat, vágy, igény húzódik meg. Ezeket be kell ismerni, ha imádkozni akarunk. Ha feltétel nélkül elismerjük ezeket, akkor születik meg a vágy, hogy Isten, és nem a magunk jóságára hagyatozva imádkozzunk. Hiszen ő az, aki megtisztít, megszentel minket, hogy vele közösségben átéljük: mindig van bennünk kellő irányultság az életszentségre. Méltatlanságunk tudatában is hozzá fordulhatunk! / Paul Kaspar /.