Napjainkban kívülről, nem keresztény körökből sokan vitatják az imádság értelmes voltát: aki imádkozik, magában motyog, a süket falaknak beszél. Nincs igazuk, mert az emberlét eleve meg van nyitva a személyes-élő Isten valóságára, hiszen az ő teremtményei vagyunk. Azonban ez a belátás még kiegészítendő azzal, hogy nem pusztán ésszel imádkozunk, hanem lélekkel, pszichével és testünkel is. Másként fogalmazva, az imádságban az egész ember jut szóhoz! / Alain Fresque /.