Jézus emberként is örömmel imádkozott, mert a Szentháromságban öröktől fogva minden beszélgetés, kommunikáció, befogadás, létközlés a teljes ajándékozás boldogságában zajlik, hiszen a teljes lét-jóság-szeretet-szépség adományozása és elfogadása felülmúlhatatlanul magasztos. Természetesen, pszichológiailag nézve ez az öröm nem feltétlenül áll előtérben / pl. a Getszemáni kertben, a szenvedése előérzetekor /. Viszont, Krisztus követésében éppen azért szeretünk imádkozni, mert nem a hangulati elem a legerősebb, hanem az Atyával való találkozás, az életünk megoldottságának a tudata. / Rudolf Schnackenburg /