Az emberi lét feltételes, véges, sokféle módon veszélyeztetett. Ez gyakran megmutatkozik az imára való képtelenségben is. Az Istenre irányulás helyett inkább napi feladataink foglalkoztatnak minket. Vagy, mások által okozott sérelmek uralják tudatunkat. Kudarcaink, keserű emlékeink bukkannak fel. Mégis, elkezdhetjük az imát, hittel megértve, hogy Jézus ebben a helyzetben is erősít minket: amikor még gyöngék voltunk, Krisztus meghalt értünk / Róm 5.6 /. / Theodor Müncker /