Sok hívő alkalmatlannak tartja magát az imára, mert vannak helyzetek, időpontok, amikor egyszerűen képtelenek imádkozni. Valójában az lenne a meglepő, ha mindig gördülékenyen és szárnyaló módon tudnánk imádkozni. Ugyanis, az emberi hullámzó képesség-megvalósítás az élet minden területén megmutatkozik: például, van, amikor gyorsan felül tudunk emelkedni a sérelmeken, van, amikor nem. Van, amikor gyorsan összeszedjük magunkat egy bánat után, máskor pedig ez nehezebben megy. Szent Pál találóan és vigasztalóan fogalmaz / Róm 5.6 /: Krisztus már akkor, amikor még gyengék és istentelenek voltunk, föláldozta értünk önmagát / Rudolf Schnackenburg. /